Pályafutásom során sok figyelemreméltó emberrel találkoztam, akik eredményeik dacára is csalónak érzik magukat. Ez a jelenség, amit imposztor szindrómának nevezünk, sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Egy inspiráló előadás hatására gondolkodtam el rajta.
A Positive Intelligence® cikke arról, mely vezetői tulajdonságok és szokások járulhatnak hozzá a pozitív munkavállalói tapasztalatokhoz, pozitív kultúra építéséhez.
Október 10-e a mentális egészség világnapja.
Minden ötödik munkavállaló (20%) azt mondja, hogy a munkája negatív hatással van a mentális egészségére.
A munkavállalók olyan munkakörnyezetet keresnek, amely támogatja a mentális egészséggel kapcsolatos aggodalmak megosztását, és prioritásként kezeli a mentális egészség támogatását. Ahol az is elfogadható, ha valaki nincs jól, és segítséget kér.
Gyakori, hogy egy csapatban értékes gondolatok nem kerülnek megosztásra - mert a hangosabb, gyorsabb – vagy épp a vezető – megmondja a „tutit”; mert az ötletgazda valamiféle konfliktusban van más résztvevőkkel vagy a vezetővel; mert az önbizalomhiány ádáz cenzor.
Praktikus eszközt osztok meg, amit alkalmazva az addig rejtett gondolatok, kérdések is asztalra kerülhetnek.
A szabotőrök a belső ellenségeink. Automatikus és megszokott mintáink összessége, mindegyiknek megvan a maga hangja, hiedelmei és előfeltevései, amelyek a te érdekeid ellen hatnak.
A szabotőrök egyetemes jelenség. A kérdés nem az, hogy van-e Szabotőröd, hanem az, hogy melyek a legaktívabbak és mennyire erősek.
A szabotőrök azok a hangok a fejedben, amelyek negatív érzelmeket generálnak és ezzel képesek megmérgezni mindennapjaidat.
Azért előrször a Bírót, mesterszabotőrünket mutatom be, mert mindannyian rendelkezünk vele.
Az elménk lehet a legjobb barátunk, és legnagyobb ellenségünk is egyben. A Pozitív Intelligencia e két üzemmód egymáshoz viszonyított arányán igyekszik javítani.
Eszterrel a 2000-es évek elején kollégák voltunk a Procter & Gamble budapesti irodájában. Nem mindennapi energiáit már akkor is éreztem, ám karriertörténete személyes oldalát csak mostani beszélgetésünkből ismertem meg.
Milyen céllal kezdenek az ügyfelek coaching folyamatba? Mennyire elégedettek a tapasztalattal?
Az International Coaching Federation (ICF) frissen megjelent globális kutatása többek között ezt vizsgája.
Korlátozó hiedelmeink tudattalanul gátolnak abban, hogy megvalósítsuk amire vágyunk.
Ha felismerjük és megértjük ezeket az automatikus negatív gondolatainkat, lehetőségünk van azokat átkeretezni.
Töltsd le ingyenesen az ehhez praktikus segítséget nyújtó gyakorlatot.
Éva néni 3 éves kora óta fodrász szeretett volna lenni, szakmája iránti szenvedélye azóta is töretlen. Ennek 70 éve. Hogy találta meg mi a neki való pálya? Milyen nehézségek, sikerek, kísérik az útján? Volt-e, hogy másba kezdett? Hogy nem unta meg, ennyi év alatt?! Megkértem, mesélje el…
A szakmai hitelesség és munkám kiemelkedő minősége fontos számomra, én is az ICF Etikai kódexében foglaltak szerint dolgozom, valamint azt minden ügyfelem számára elérhetővé és együttműködésünk alapkövévé teszem.
Van olyan téma, ami „jobb” coaching téma, mint a többi? Mi van, ha az én témám nem elég jó coachinghoz, ha túl jelentéktelennek érzem? Vagy túl komplexnek? És ha ciki?! Mielőtt coaching folyamatba kezdünk, sokakban felmerülnek ilyen és ehhez hasonló kételyek.
Eldöntötted, hogy coachcsal szeretnél dolgozni. Nem tanácsadóval, nem terapeutával, nem mentorral. „Na de melyiket válasszam?” – merül fel benned a logikus kérdés.
Már a választott címsorom jól kifejezi azt a dilemmát, amely gyakori és érthető kérdése ez ügyfeleimnek, és amire véleményem szerint nincs általános, mégis minden helyzetre igaz válasz.
Akkor, ott úgy éreztem, hatékony, korrektül működő üléssorozaton vettem részt. Mégis volt a folyamat közben és a végén egy megmagyarázhatatlan hiányérzetem.
Az aktív időd hány százalékát töltöd ma, és mennyit szeretnél azzal tölteni, hogy mentálisan is rendben légy?