Eszterrel a 2000-es évek elején kollégák voltunk a Procter & Gamble budapesti irodájában. Ő HR-en, én a Supply Network Operations színeiben dolgoztam. Nem mindennapi energiáit már akkor is éreztem, ám karriertörténete személyes oldalát csak mostani beszélgetésünkből ismertem meg. Patcán, a Katica tanyán találkozunk, lelkesen vezet körbe, isteni buktával kínál. Tél van, csendes hétköznap délelőtt, ám így is egyértelmű, hogy méltán népszerű a hely. A látványos felfedezni valók mellett sok apró geget is látok. Talicskabácsi. Rejtvények a mosdóajtókon. Csapatépítéskor az MBTI személyiségtípusok megértése mellett parasztolimpiát, csatacsillag dobást és kalodát is ki lehet próbálni.
Eszter, neked mi a foglalkozásod?
Tudtam, hogy ez el fog hangzani – kacag fel jóízűen. Ma már tény, hogy nem vagyok HR igazgató, viszont a HR vezetés összes tapasztalata itt van bennem amikor a cégünket irányítom.
Számomra jobb megközelítés a Stephen R. Covey-féle 7 szokásmód modelljében a legfontosabb szerepek meghatározása. Jelen pillanatban kulcsszerepem, hogy én vezetem a Katica tanya ügyfélszolgálati kommunikációját, cégvezető vagyok, a férjem partnere vagyok mind a házasságban mind gazdasági együttműködésben, egy tizennyolc éves lány édesanyja vagyok, mentor és tréner vagyok. Kulcskapcsolatom, hogy a húgomnak a testvére vagyok.
Abban, hogy ki vagyok, nekem nagyon fontos, hogy vidéki, falun élő és sok szempontból falusi értékeket is tiszteletben tartó valaki vagyok. Számomra a falusi értékrend az erőforrásaink, a környezetünk természetünk tisztelete és az azzal összhangban élés. A józan paraszti ész használata. A közvetlen, személyes kapcsolatok erőssége.
Kozmopolita is vagyok, nagyon szeretünk utazni és sokat utaztunk. Örömmel, lelkesedéssel, várakozással tekintek minden utazási lehetőség elé.
Mit adott neked a multis tapasztalat Eszter?
19 év telt multikörnyezetben és az elején úgy terveztem, hogy 2-4 évig maradok. Ehhez az is hozzájárult, hogy a 90-es évek közepén jártunk, a kezdőfizetésem nagyjából egy szinten volt azzal amennyit az anyukám faipari egyetemi végzettséggel és 30 éves kereskedelmi tapasztalatával keresett. Nem is nagyon értettem ezt az anomáliát. Úgy gondoltam, amíg én itt tanulok és gazdagodok tőle, addig maradok.
Elsőre kaptam egy olyan főnököt, akinél jobban kívánni sem lehet. Egy francia úriember, aki más területeken végzett munka után jött HR vezetőként Magyarországra. Észrevétlenül is rengeteget tanított a proaktív, nyer-nyerben gondolkodó megközelítésről. Mai szakmai kifejezésekkel élve coaching szemléletű vezető volt, önérvényesítő és társas intelligenciára épülő rendszerben működött. Ez nagy ajándék volt nekem akkor, nem győzöm köszönni neki.
Főnöki elvárásra Eszternek először üzleti tapasztalatszerzés céljából más területen kellett helyt állnia, így lett sales-es, területi képviselő pár hónapra. Mint mondja soha nem akart sales-es lenni, és bár tisztességgel teljesített, napi küzdelem volt ez az időszak. Pár hónap után heti rendszerességgel „finoman” elkezdett főnökénél érdeklődni, mikor kezdheti meg végre a HR-es munkát, ami végül így is lett.
Mi volt, ami a kezdeti lelkesedésen továbblendített és ami miatt a tervezett 2-4 évnél tovább maradtál?
Jött egy másik jó főnök – nevet. Illetve az a fontos szempont, hogy fejlődjek tanuljak, értékeket szedjek magamra az a 19 évből 18,5 évben így volt.
Hamar kiderült, hogy szakmailag jó helyen vagyunk. Amikor éppen úgy éreztem, hogy már nagyon komfortos vagyok akkor jött egy új szervezeti felépítés vagy munkakör, vagy ötlet.
Férjemmel 1996-ban házasodtunk. 3 hónappal a házasságkötés után Jánosnak jött egy el nem múló fejfájása, amiről kiderült, hogy egy citrom méretű ciszta van a fejében.
Megműtötték és a műtét következményeképp átmenetileg teljesen lebénult a jobb fele. Hamar oldódni kezdett, de nem tért vissza teljesen tökéletesen. Győrben volt kórházban, depresszióval küzdött. Ekkoriban volt aktuális egy új, gyári munkakört átvennem. Főnökömnek elmondtam, hogy bár szeretem a céget és a munkát, nem tudok itt dolgozni, mert a férjemmel kell foglalkozzak. Ő megkérdezte, hogy „Szerinted mennyi idő míg felépül a férjed?” „Lehet, hogy 6 hónap, lehet hogy 9 hónap”. Ekkor megkérdezte, hogy „Szerinted mennyi idő egy karrier a Procter & Gamble-nél? Tehát akkor most át kell hidalnunk egy pár hónapos időszakot, ugye?”.
Leesett az állam a szemléletén. Gyakorlatilag otthoni munkavégzést tett számomra lehetővé 1996-ban. Nem volt még mobiltelefonom, így magnószalagra mondtam a nekem munkakört átadónak szóló kérdéseket, ő szintén szalagra mondta a válaszokat, és amikor mentem Győrbe a férjemhez, akkor meghallgattam a felvételt. Nehéz időszak volt, csak napról napra tudtunk előre látni. A férjem időközben fokozatosan jobban lett, és eközben nem szakadt meg a karrierem.
A betegség segített átgondolni, mi az ami nekünk fontos. Ahogy a férjem kicsivel jobban lett, az közelebb hozta az álom megvalósítását, hogy ne halogassuk tovább, utazzunk egy nagyot. János nagyon jól tud out-of-the-box gondolkodni, kitalálta, hogy ne repülővel, hanem autóval menjünk világkörüli útra. Másfél évig készült a terv, ahogy ez körvonalazódni kezdett, kb. 9 hónappal indulás előtt megosztottam főnökömmel mire készülök és elkezdtünk az utódlásra és alapos munkakör átadásra felkészülni.
Eszter és János 418 napig voltak úton. 40 országot jártak be, 112 000 kilométert tettek meg, nagy részét saját autójukkal. Az autó által elért legmagasabb pont: Peru, Andok, 4818 méter- itt kicsit több volt az üzemanyag fogyasztás . Szűkös, 3000 Ft/nap anyagi kereten belül mozogtak, mint mondja meg kellett adni magukat az elemeknek. Sok helyen jártak, ahol innen nézve nehéz az élet. A legszegényebb országokban tapasztalták a legönzetlenebb hozzáállást.
Világkörüli útjukról blog és útinapló jellegű könyv is készült.
Amikor visszatértem az utazásból 2000 augusztusban a Procterhez, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Időközben volt egy átszerveződés a cégnél, személytelenebb lett, ahogy az emberek dolgoztak. Olyan kontrasztban voltak az itteni problémák és pökhendi elvárások azzal, amit az utazáson tapasztaltam, hogy gyakorlatilag kultúrsokkot kaptam. A munkahelyen megélt dolgok mellett anyósommal is értékkonfliktusom volt.
Ekkor, 30 évesen jártam először pszichológusnál, segítséget kértem abban, hogy újra megleljem a helyem.
A világkörüli út után már tudtuk, hogy valamit akarunk kezdeni a birtokkal Patcán. A koncepció csiszolása után 2002 elején, 1,5 évvel a hazaérkezés után elkezdtük a konkrét építkezést. Gyakorlatilag 10 évig párhuzamosan építettük a Katica tanyát, miközben multinál dolgoztunk mind a ketten.
Mi volt ennek az ára?
Nem nyaraltunk. Barátaink csapata úgy tisztult, hogy az aki tudomásul vette, hogy hozzánk el kell ide jönni az maradt, aki nem, az elkopott.
Illetve a gyerekem majd lehet meg fogja mondani, hogy mi volt még az ára. Julis 2003-ban született, akkor jött az első állat a tanyára, tehát a lányunk és a tanya együtt nőtt. Egy éves koráig otthon voltam, majd részmunkaidőben, részben itthonról részben az irodából dolgoztam. Annak, hogy ő itt nőtt fel hozadéka, hogy rendelkezik egy csomó praktikus tudással és tapasztalattal. Hihetetlen magas az érzelmi intelligenciája, mert a szeme előtt zajlott a cégépítés, az emberek felvétele, kirúgások, könnyes elválások. Biztos vagyok benne, hogy valamiféle hiányokat is megélt, egy részét ki tudta fejezni, egy részére fogékonyak is voltunk és egy része még szerintem rejtve van előttünk.
Valamennyire a kiégésemben is benne volt az iszonyú fáradtságom. Emellett a felsővezetői munkakör is nagy szerepet játszott benne. Kineveztek IV-es, (igazgatói) szintű vezetőnek, beleültem a székbe, eltelt 6 hónap és jött egy projekt melyben a mi egységünk összeolvadt egy másik szervezeti egységgel.
Az összeolvadáskor tudtuk, hogy a mi egységünk vezérigazgatója el fog menni. Kapcsolatunk vele nem indult könnyen, az első 6 hónapban minden döntésemet javaslatomat visszadobta, megkérdőjelezte. Az éves kompenzációs fizetési sávok meghatározásakor én voltam felelős a tartalmáért, ő volt a végső jóváhagyó, emlékszem, 4-szer ültünk le. Azt vizsgálta mennyire konzisztens a terv, át tudom-e vinni a regionális központ ezzel foglalkozó osztályán amit ő kér, illetve igyekezett az embereinek legelőnyösebb ponton landolni. Ez idővel beállt egy bizalmi kapcsolatra, és végül csodálatos, 2,5 – 3 éves együttműködésünk volt.
Erre úgy emlékszem, hogy aranykor volt: szuper vezető és vezetőség, ment a kerék, jók voltak az dolgozói elégedettség eredmények. Az emberek sokat dolgoztak, de láttad, hogy van eredménye. Az egy nagyon szép kerek korszak volt, örülök, hogy akkor ott lehettem.
Nekem gondot okozott, hogy mindezt elgyászoljam.
Emellett szakmai főnököm is új lett, ezzel HR igazgatóként egy másik HR igazgatónak kezdtem jelenteni, akivel szintén komoly értékrendbeli különbséget tapasztaltam, mindennapos, éles konfliktusaink voltak.
Nem vettem észre mennyire az alján vagyok az energiatankomnak. Küzdöttem. Emlékszem sokszor úgy voltam, hogy összeszorítom a fogam és megyek és majd jobb lesz. Az nekem nem volt opció, hogy otthagyjam az átváltozás közben a céget, de nagyon a szívemen viseltem a dolgokat. Egy évig sakkoztunk a leépítésekkel.
Körülöttem nem vette észre senki, hogy baj van, mert nagyon jó pókerarcom van – mondja meggyőző tekintettel.
Aztán egyszer emlékszem a szakmai főnökömmel való telefonos beszélgetés után egy órán keresztül nem tudtam kijönni a teremből, annyira sírtam.
Nem sokkal később reggel nem tudtam felkelni. Nem volt fizikai betegségem, de csak aludni és sírni vágytam. Elmentem háziorvosomhoz, aki látta mi a problémám. 4-5 hét pihenést javasolt és terápiát – így is történt. Az akkori HR csapat Budapesten és Prágában csodálatosan vette a helyzetet, helyt álltak helyettem is.
Mikor egy Genfben ülő korábbi főnököm, aki akkor már „csak” a mentorom volt, megtudta mi történik, fogta magát repülőre ült és eljött. Csatlakozott hozzám mikor mentem a gyerekért a zenesuliba, két napot velem töltött Patcán. Ez nagyon nagy dolog volt. Azt az érzést adta, hogy fontos vagyok valakinek aki nem a családtagom. Hogy az emberről van szó nem egy igáslóról.
Ami nagyon ütött a terápiában az a főnököm okolása helyett a saját felelősségem felismerése volt a kiégésemben. Ezt először tagadtam, majd amikor megértettem, az egy gyomrossal felért. Viszont utána könnyebben tudtam venni a dolgokat. Az aranykor és akkori vezérigazgatónk elvesztésének gyászát is a terápia alatt dolgoztam fel.
Jártam coachhoz is, aki korábban szintén Procteres volt és jól ismerte a multis világot. Többször éreztem azt, hogy járok körbe valami körül és nem látom a megoldást. A coachcsal való beszélgetések során megvilágosodott bennem, hogy ez ennyi volt: megfogalmaztam, hogy most arra fogok fókuszálni, hogy kell a multitól elválásomat szépen lemenedzselni. Nagyon megkönnyebbültem.
Először egy év fizetés nélküli szabadságot kértem, ez alatt az időszak alatt akartam átgondolni mihez kezdek. Mire letelt az egy év már nem volt nyitottság együttműködésre a Procter felől. Akkor már lelkileg eltávolodtam kissé és kevésbe érintett meg az elválás a cégtől.
Mit tett számodra lehetővé az egy év szünet?
Visszataláltam az egyéb szerepimhez: család, barátnő, rokon… Igényem volt arra, hogy több időt tölthessek lányunkkal.
Jártam a GROW Csoporthoz coaching képzésre, konferenciákra, előadásokra.
Azidőben úgy terveztem, hogy szabadúszó tanácsadó coach tréner leszek. Azt éreztem, a Katica tanya nem elég kihívás. Akkor jártam harmadszor terapeutához.
Addig összekapcsoltam a szenvedést az eredménnyel. Hogy csak úgy lehet valami jó, hogy vért izzadok. Felvetette a terapeuta, hogy mit szólnék, ha azt, amikor valami tevékenység csak úgy magától jó, akkor ezt flow-nak nevezhetnénk– kacag Eszter. A terápia hatására sikerült azt a két dolgot szétválasztanom.
Mi az, ami most előtérben van a munkádban?
A Katica tanya közép- és hosszútávú jövőjének a megalapozása és a vezetés átörökítése van fókuszban. Kitalálni ez hogy és miként fog összeférni Julis lányunk pályaválasztásával. Ő nagyon talpraesett, sok dologban besegített itt már. A következő pár évben inkább távolodni fog innen: tanulni, máshol dolgozni, esetleg külföldön tapasztalatot szerezni. El kell mennie máshova, hogy lássa, hogy ez neki itt jó-e. Ez idő alatt igyekszünk megszilárdítani, nevelgetni az itteni csapatot, akik nagyon fogékonyak. Üzleti tudás, vezetői tudás, mások irányításának a tudása, beépítése a feladat.
Emellett nyár végétől tavaszig van mindig néhány coacholtam. Év elején tartok 7 szokás tréninget egy cégnél.
Megkeresett a Smartfluencer „speaker’s bureau” kezdeményezés, ahol előadóként és HR tudásommal is jelen vagyok, ami igazán megtisztelő.
Másik szerelemprojektemben gyerekeknek és szülőknek készülő, hatékonyságot célzó tananyagok kidolgozásában segítek.
Mi legutóbb a TEDx Liberty Bridge Women eseményen találkoztunk, ahol egy új kolleginátokkal voltál a nézőtéren. Miért fontos neked ennyire a tudásmegosztás, szemléletbővítés?
Mert én is sokat kaptam attól, hogy közel kerültem olyan emberekhez, akiktől tanultam. Azt gondolom, én fel tudom ébreszteni a vágyat másban is a tanulás iránti szomjúságra és utána az már az ő felelőssége és választása eldönteni mit kezd a lehetőséggel, hogy mit épít be.
A Katica tanya jobb hely lesz, ha más is így gondolkodik, a kolléga jobban fogja tudni képviselni a mi nagyon hosszú órák alatt megalkotott missziónkat, fog tudni kapcsolódni hozzánk. Ettől eredményesebb lesz a cég, a vállalkozás.